"Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet; senki sem mehet az Atyához, csakis Én általam." (Jn14,6)
Az életedet szentségként kell élned.
(Közvetítéseimből)
Feltétel nélküli bizalommal és ráhagyatkozással kell lennetek az Irányomban.
Az elkövetkező időszakban nagyon fontos, hogy ezt a szívetekbe véssétek és a gondolataitokban az első helyre, helyezzétek!
A világ egy olyan átalakuláson megy keresztül ebben az időszakban, amelyben azok a tanok, amelyek nem az Egy Isteni Örök Igazságot hirdetik, felszámolásra kerülnek.
Nagyon fontos, hogy ebben az időszakban a szíved legmélyén megbúvó Istenire hallgass, mert csak ez adhat és mutathat irányt az élet útvesztőiben!
Sokféle rend lép elő és mindegyik hirdeti a maga igazát és hatalmasságát.
Hogy meglásd mi az IGAZ, és mi a hamis,- kifinomult érzékekkel és tisztánlátással kell rendelkezned.
Nem mindegy mit választasz utad részévé.
Mi az az életút és azon belül lévő állomás, amit lelked fejlődése érdekében, és tudatod emelése érdekében megjársz.
Most mindkettőt EGYSÉGBE kell hoznod!
Saját értékeid, és értékrended szerint kell végig menni egy olyan folyamaton, amelyben az életedet Szentséggé emeled.
Az életedet szentségként kell élned, és a benne lévő embereket szentségként tisztelned.
Ez az út vezet el oda, ahol megtalálod az Egy Isteni Szent Örök Igazságot.
Istenben élsz és Istennel lépsz.
Napjaidban Őrá hagyatkozol, életed momentumaiban Őt szolgálod.
Áldassék az Atya, az Örök Jelenvaló.
Ámen.
„.. Az Úristen rendelte nekünk ezt a hazát!
Az Úristen népe és nemzete vagyunk!
Elhagyta-e az Úr valaha is azokat, akik őbenne bíztak, akik az ő törvényei szerint éltek, akik az ő parancsolatait követték?
Soha! Az Úr nem hagyta el az ő magyarjait!
A magyarok hagyták el az Urat!
Térjetek vissza hozzá, s Ő megvédelmez benneteket, magosra emel, de tudjátok is ezt, lássátok magatok előtt a boldogságos szép jövendőt, amit az Úr számotokra készített, lássátok, magyarok, mert ahol nincs látomás,
ott elpusztul a lélek s a lélekkel együtt pusztul a nép."
Wass Albert: Hagyaték (részlet)
"Tiszteld a te Uradat, Istenedet és rajta kívül más isteneid ne legyenek!
Minden bajodnak Ő az orvosa és minden harcodban az Ő pajzsa védelmez és az Ő ereje győzedelmeskedik benned!
Az Úr erejében, szeretetében és védelmében sohase kételkedj. Minden erőd Tőle való és minden cselekedeted Őt kell szolgálja.
Tiszteld Őseidet, mert rajtok keresztül nyertél életet és örököltél Istent és hazát.
Légy hűséges hazádhoz és nemzetedhez, mert csak a hűségeseket védelmezi az Úr.
Szeress minden magyart, akárcsak önmagadat, és légy jóindulattal másokkal szemben is.
Légy becsületes, tisztességes és igaz, mert csak így nyered el az Úr szeretetét.
Soha el ne feledd, egy pillanatra sem, hogy saját képére alkotott az Úr. Ameddig őt tükrözöd tettedben és gondolataidban, az Ő ereje lakozik benned. Ha elhagyod Őt, Ő is elhagy téged.
Ha nem csak hiszed, de tudod is az Istent, az Isten ereje benned van, és hegyeket tudsz mozgatni vele!”
Wass Albert: Hagyaték (részlet)
"Akik a jövendőt dolgozzák, azoknak nem ad pecsétes írást a világ. Megadja azt is az Úr, mihelyt eljutunk oda, hogy nem csak egy néhányan, de jó sokan, kik Magyarok vagyunk, kiérdemeljük azt, hogy ne csak múltunk, de jövendőnk is legyen.
Jövendőt pedig, azt meg kell szolgálni.
Nem terem magától, mint a mezőn a virág.
Először is tudni kell az igazat.
Aztán meg gyakorolni az igazat, mert az Úr csak azokon segít, aki az ő útját járja, aki az ő erejének irányába halad.
Az Úr törvénye kimondja:
Szeresd te Magyar testvéredet, mint önmagad, s fegyvert ellene ne emelj, rosszat ellene ne cselekedj, se tettben, se szóban.
Amikor visszatértek az ő törvényéhez s egymás szeretetében, egymás támogatásában nemzetté váltok újra.
Lélekben tiszta, jellemben erős, szeretetben háboríthatatlan, s az Úr törvényének tudásában bölcs és engedelmes nemzetté, kikben önmagára ismerhet újra a Teremtő Atya."
Wass Albert: Hagyaték (részlet)
Wass Albert: A bujdosó imája
Uram, ki fönt az égben
lakozol a fényességben,
gyújtsd föl szent tüzedet
az emberek szívében.
Az emberek agyára
áraszd el bölcsességed.
Értsék meg valahára
mi végből van az élet.
Arasznyi kis idő csak,
mely ajtódig vezet.
De előre csak a jó visz,
a gonosz vissza vet.
Legyen megint az ember
képedre alkotott!
Utálja meg már egyszer
mit maga alkotott.
Romlandó kincsekért
ne törje magát senki.
Igyekezzék helyettök
jobb kincseket szerezni.
Jó tettek nyugalmát.
Derűt és békességet.
Mit el nem fúj az orkán
s rontó tűz meg nem éget.
Gőgből és gyűlöletből
mindent, mit föltalált:
vedd ki Uram kezéből
a keserű pohárt.
Rémségek éjszakáját
váltsad föl virradatra.
Az emberi világot
szebbre és igazabbra.
Hogy törvények közt az első
a szeretet legyen.
Üljön jóindulat
a kormányszékeken.
Az igazság előtt
hajoljon meg a fegyver
s élhessen szabadon
e földön minden ember.
És legyen egy akol.
És egy legyen a pásztor.
Növelj pásztorbotot
virágzó rózsafából.
S ha mindeneket szépen
elrendeztél ekképpen:
a népek közt, Uram
nekem is van egy népem.
Ha érdemét kegyednek
a szenvedéssel méred,
úgy egynek sincsen annyi
szent jussa, mint e népnek.
Mások bunéért is
őt verte ostorod.
Sok súlyos nagy keresztet
szó nélkül hordozott.
Legjobb fiait vitte
mindég a Golgotára
s jótettének soha,
csak bűnének volt ára.
Uram, adj békességet
a Kárpátok között!
Sehol még földet annyi
könny s vér nem öntözött.
Sehol még annyi színes
nagy álom nem fakadt
s árvábbak prófétáid
sehol sem voltanak.
Sehol annyi virág
és sehol annyi bánat.
Szeresd jobban, Uram,
az én szegény hazámat!
Bár megtagadta tőlem
a békét s kenyeret:
engem sújtasz, Uram,
amikor őt vered.
Mert népem. Fajtám. Vérem!
Fájdalma bennem ég!
Szánd meg Uram Isten
Attila nemzetét.
Adj békés aratást
sok vérvetés nyomán.
Nyugodjék meg kezed
gondverte otthonán.
S ha áldásod e földön
elért kicsinyt, nagyot:
jussak eszedbe én is,
ki bujdosó vagyok.
A Kárpátok alatt,
ahol apáim éltek,
rendelj ki nekem is
egy csöndes menedéket.
Csak akkora legyen, hogy
elférjek én s a béke.
Nézzen az ablakom
patakra, fára, rétre.
Kenyér mellé naponta
jusson egy szál virág
s láthassam, amint Téged
dicsér egy új világ...
Uram, ki fönt az égben
lakozol fényességben,
hallgasd meg kegyesen,
hallgasd meg könyörgésem.
(Bajorerdő, 1947)
(Régi magyar himnusz)
Boldogasszony Anyánk, Regina Patronánk!
Nagy ínségben lévén, így szólít meg hazánk :
Magyarországról,
Édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el
Szegény magyarokról!
Ó Atya Istennek kegyes, szép leánya,
Krisztus Jézus Anyja, Szentlélek mátkája!
Magyarországról,
Édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el
Szegény magyarokról!
Nyisd fel az egeket sok kiáltásunkra,
Anyai palástod fordítsd oltalmunkra.
Magyarországról,
Édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el
Szegény magyarokról!
Kegyes szemeiddel tekints meg népedet,
Segéld meg áldásra magyar nemzetedet.
Magyarországról,
Édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el
Szegény magyarokról!
Sírnak és zokognak árváknak szívei,
Hazánk pusztulásán özvegyek lelkei.
Magyarországról,
Édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el
Szegény magyarokról!
Vedd el országodról, ezt a sok ínséget,
Melyben torkig úszunk. Ó nyerj békességet.
Magyarországról,
Édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el
Szegény magyarokról!
Irtsd ki, édes Anyánk, az eretnekséget,
Magyar nemzetedből a hitetlenséget.
Magyarországról,
Édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el
Szegény magyarokról!
Hogy mint Isten Anyját régen tiszteltenek,
Úgy minden magyarok most is dicsérjenek.
Magyarországról,
Édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el
Szegény magyarokról!
Tudod, hogy Szent István örökségben hagyott,
Szent László király is minket reád bízott.
Magyarországról,
Édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el
Szegény magyarokról!
Sokat Fiad ellen, megvalljuk, vétettünk,
De könyörögj értünk, s hozzája megtérünk.
Magyarországról,
Édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el
Szegény magyarokról!
Jézus Fiad előtt hajts térdet érettünk,
Mert ha nem cselekszel egy lábig elveszünk.
Magyarországról,
Édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el
Szegény magyarokról!
Dicséret, dicsőség legyen az Atyának,
A te szent Fiadnak s Szentlélek mátkádnak.
Magyarországról,
Édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el
Szegény magyarokról!
(Tündér Ilona,- Józsa Judit alkotása).
IMA A HAZÁÉRT
Én Uram, Istenem, vigyázz ránk!
Ne hagyjad elveszni a Hazát!
Sírva kér két szemünk,
Irgalmazz minekünk!
Emeld fel magadhoz Nemzetünk!
Szeretet fénye ég bennünk!
Mig élünk hiszünk és remélünk!
Vigyázz ránk, nyújtsd kezed,
Oltalmazd népedet
Az õsi Magyar Nemzetet!
Szûzanyánk szeplõtlen Mária,
Hozzád száll sok magyar sóhaja,
Kérd értünk Fiadat,
Megváltó Urunkat,
Védje s õrizze Országunkat!
Mig igaz magyar él a földön,
NEM HAGYJUK,HOGY A ROSSZ LEGYÕZZÖN!
Bármi volt, bármi lesz,
A magyar magyar lesz,
Így éled újjá a Nemzet!
(Szent Margit Gimnázium diákjai
Budapest, 2002.április.13 Kossuth tér)
Hazánk Nagyasszonya
Hazánk Nagyasszonya, aki tisztel Téged.
Nehéz időket él a Te Magyar néped
Hiszünk egy jobb sorban és szeretünk Téged
Könnyező imánkból csokrot nyújtunk Néked
Semmi más nem maradt, csak szent segítséged
Ezért könyörög most a hű Magyar néped.
Mária , Mária maradj a Magyarnak segítő Asszonya.
Hazánk Nagyasszonya, hontalan reménye,
Árva nép gyámola, éjszakának fénye!
Hiszünk egy jobb sorsban és szeretünk Téged
Könnyező imánkból csokrot nyújtunk Néked
Semmi más nem maradt csak, csak szent segítséged
Ezért könyörög most a Te Magyar néped
Mária, Mária maradj a Magyarnak segítő Asszonya
Hazánk nagyasszonya, nem féltjük országunk,
Hiszen Neked adta első szent királyunk.
Ameddig velünk vagy, jöhet vészek vésze,
Erős lesz e nép, ha Te leszel vezére
Semmi más nem maradt csak szent segítséged
Ezért könyörög most a Magyar néped
Mária, Mária maradj a Magyarnak segítő Asszonya.
Magyarok Istene, nézz reánk!
Mi tiszta szívvel lábad elé leborulunk.
Kérünk Téged, emelj fel minket!
S hoz Új Jövőt e Nemzedéknek!
Minden szívdobbanással Téged szolgálunk.
Érted zeng a szavunk,
Magyarok vagyunk.
Öreg Isten nézz le miránk!
Ne hagyd elveszni azt a sorsot,
Amit szabtál Te ránk.
Teljesedjen be a jövő.
Áldott legyen az Új, mely eljő.
Új Hazát, Új Sorsot írunk.
Ez viszi előre a magyart.
Áldott legyen kinek neve, MAGYAR!
Ámen.
Írta: Feketéné Lendvai Katalin
"Hogy akarsz mély spirituális életet élni, ha nem vagy hajlandó valamilyen erőfeszítésre annak érdekében, hogy tégy érte valamit?
Nem élhetsz más lelkek tapasztalataiból, dicsőségeiből, diadalaiból,
a Velem való egységükből.
Mindezt neked kell keresned, és megtalálnod a magad számára.
Kezdj el most mindjárt önállóan gondolkodni, és saját lábadra állni,
és ne támaszkodj többé senki másra.
Ha valaki már egy ideje mankóval jár, és nem hajlandó eldobni,
hogy megpróbáljon anélkül boldogulni, akkor úgy fogja leélni az életét, hogy mindig a mankótól függ a sorsa, és teljesen elfelejti a saját lábát használni.
Ezért olyan fontos, hogy szellemileg, spirituálisan a saját lábadon állj, és sugallatot belülről, ne pedig kívülről kapd.
Ezt mindenki más formában kapja.
Erre nincs egységes módszer.
Találd meg a saját módszered, és kezdj hozzá most mindjárt aszerint élni!"
(Eileen Caddy)
Az EGYSÉG megéléséhez
és megteremtéséhez sok minden kell.
Először is mélyen magunkkal kell szembe néznünk.
Fel kell tárni azokat a hiányosságokat, amelyek mélyen bennünk, lelkünk legmélyén élnek.
Amikor van bátorságod hozzá, hogy ezt meg tedd, mérhetetlen erők szabadulnak fel benned, és gátak szakadnak át.
Rájössz, hogy mennyire eltávolodtál a FORRÁSTÓL, az EGYSÉG állapotából. Mennyi mondvacsinált okot és kifogást kerestél annak érdekében, hogy egod vegye át az irányítást és a hatalmat feletted. Különböző folyamatokon mész keresztül,- a harc dúl benned, az értetlenség. Szenvedsz, keseregsz, nem látod az élet értelmét.
Minden momentumot megragadsz, hogy egyre távolabb és mélyebbre kerülj a MAGodtól, ami számodra az ISTENT jelenti.
Hisz EGY az ISTEN és EGY a MAG.
A MAG egy Lét, egy létforma, amely Isteni rezgésekkel és részecskékkel bír.
Mi a MAG népe vagyunk, és különböző részekre szóródtunk.
De Aki lelke legmélyén őrzi ezt a MAGOT, folyamatosan vigyázza és táplálja, félti,- és örökkön- örökkön őrzi, hogy tisztasága szent és sérthetetlen maradjon, az tudja, biztosan tudja, hogy mit jelent neki a HAZA.
Különböző gondolatok és felismerések törtek fel belőlem, amíg eljutottam abba az állapotba, hogy meg lássam, mit kell tennem annak érdekében, hogy MAGam teremtőjévé váljak és visszakerüljek az EGYSÉG állapotába.
Ehhez fel kell adnom önmagam, és át kell adnom MAGam egy olyan állapotnak, ami TELJESSÉGET jelenti.
Amelyben egy vagyok az Istennel, mert felismerem, hogy nélküle senki és semmi vagyok.
Az Ő szeretete és megnyilvánulása nélkül nem tudok élni, és nem tudok tovább lépni.
Úgy kell nekem, mint egy szelet kenyér.
A szeletet persze mindenki maga válassza ki, ő tudja, hogy mennyi elég a számára.
Megelégszik morzsákkal, szeletekkel, vagy a teljességet, a TELJES EGYSÉGET akarja magáénak tudni.
Csak te teremtheted meg a saját valóságodat, a saját akaratod szerint, de csak ISTEN által.
Ha ezt megengedi, és jónak látja, ha nem ártasz, és nem hatsz az EGYETEMES REND ellen.
Ha azt teszed, és felismered, amit szent lelked súg neked.
Akkor egy vagy az Istennel és Eggyé válsz vele, mert az Ő Akarata és Szeretete munkál benned.
De sokat, nagyon sokat kell gyakorolnod, hogy ezt az EGYSÉGET meg tartsd, és azonossá válj vele.
Isten áldjon benneteket.
A Fény legyen veletek!
Írta: Feketéné Lendvai Katalin
"Nyiss kaput, a Fények kapuját.
Áradjon feléd
A Fény kegye
A Fény tápláléka
A Fény vize
A Fény szíve
A Fény lelke
Emlékezz a Fényre
Magad is Fény vagy, Fény a Fényből!"
Kezdetben
Nem volt más,
Csak egyetlen csillag.
A csillag, amely mi vagyunk,
A csillag, amely beragyogja
Az üres univerzumot.A Csillagszülöttek az élet minden területén,
a Földön létező összes kultúrában fellelhetőek, számtalan foglalkozás és életstílus jellemző rájuk.
Te is egy vagy közülünk.
Ennek ellenére sosem érezted igazán idetartozónak magad.
Elhagyatott vagy, mintha igazi szüleid örökbe adtak volna egy különös, idegen családhoz.
Amikor fiatal voltál, talán belenéztél néha anyád, apád, testvéred szemébe,
és azon tűnődtél, vajon miért is élsz velük.
A csillagos eget bámulva kiáltottál igazi népedhez,
hogy mentsenek meg erről a szokatlan helyről.
Igen, te is csillagszülött vagy.
Amikor kisgyerek voltál, sok szokatlan álmod volt, és furcsa dolgok történtek veled.
Próbáltad ezeket megosztani a családoddal,
de ők ezeket általában túl élénk fantáziádnak tulajdonították. Talán gyakran vannak olyan emlékeid, hogy éjszakánként az ágyad felett lebegve merengsz lent fekvő, alvó tested fölött. Vagy talán átélted, milyen érzés olyan hatalmassá válni, hogy az szinte elméd határait is elmossa.
Lehet, hogy az erdő mélyén tündérekkel találkoztál, akik a viszontlátás örömével üdvözöltek, és megosztották veled titkaikat. Hiszen a tündérek úgy örülnek, ha az emberek tudomást vesznek a létezésükről, és hajlandóak játszani velük.
Talán éjszaka angyalok látogattak meg szobád magányában, és a csillagok dalát énekelték neked, vigyáztak rád, őrködtek feletted, olykor meggyógyítottak, ha beteg voltál vagy megvigasztaltak, ha el voltál keseredve.
Az is lehet, hogy késő éjszaka, amikor ágyadban feküdtél, ragyogó, színes gömbök jelentek meg melletted,
és ettől furcsamód biztonságban érezted magad.
Igen, te is csillagszülött vagy.
Esetleg úgy érezted, eltévedtél,
hogy utad során rossz irányba kanyarodtál,
és így kerültél a Föld nevű bolygóra.
De sajnos nem emlékszel a hazavezető útra. Felnézel az éji égre, reménykedsz,
hogy oly régóta pislákoló, homályos emlékeid talán szikrát kapnak és újra lángra lobbannak.
Kábultan jársz ezen a bolygón, és tudod:
van valami oka annak, hogy itt vagy.
Talán van valami feladat, amit el kell végezned, hogy kiérdemeld a hazavezető utat.
Igen, te is csillagszülött vagy.
Az is előfordulhat, hogy büntetésből vagy a Földön, valami olyan vétségért, amit valahol máshol követtél el. Lehetséges, hogy úgy emlékszel, egy másik világban visszaéltél hatalmaddal, és most azért vagy ezen a bolygón, hogy vezekelj a tettedért.
Természetesen nagyon visszafogod magad, nehogy újra rosszra használd erődet.
Sebzett lélekkel élsz, olyan fájdalmas gondolatokkal a lelkedben, amelyekkel te kínzod saját magad. Az állandó fájdalomtól kicsi maradsz, így nem áll fenn a veszélye annak,
hogy újra túl hatalmassá válj.
Magadat összehúzva, hatalmas bűn súlya alatt görnyedezve botorkálsz ezen a bolygón, és tudod: érdemtelen vagy arra, hogy otthon legyél.
Zokszó nélkül viseled a száműzetés fájdalmát és a szényent.
Igen, te is csillagszülött vagy.
Minden csillagszülött magában hordozza ezeket az érzéseket, ott vannak mélyen memóriánkba ágyazódva. Azon tűnődünk, miért vagyunk itt, miért különbözünk annyira másoktól,
miért nem illeszkedünk be a normális kerékvágásba.
Mintha más dal élne bennünk, mint a legtöbb emberben. A miénket, amely pedig oly mélyen érint minket, úgy tűnik, még csak kevesen hallják.
És ennek a drága dalnak a töredékei tesznek képessé arra, hogy folytassuk a kutatást,
mintha egy ismeretlen kirakós játék darabkáit keresgélnénk, hogy összerakjunk valamit,
amely nekünk szent, ám mások számára láthatatlan.
Úgy gyűjtögettük megvilágosodott emlékeinket, mintha gyöngyöket fűznénk fonalra, hogy újjáalkossuk az emlékezés nyakláncát.
Így megy ez számtalan újjászületés során.
Néha olyan jól álcázzuk magunkat,
hogy már-már normálisnak, átlagosnak tűnünk, rövid pillanatokra akár úgy is érezhetjük jól magunkat, hiszen színlelünk.
Ettől gyakran szó szerint betegek leszünk,
néha annyira, hogy akár bele is halunk.
Aztán visszatérünk egy új testben, hogy újra megpróbáljuk.
Aztán ott vannak belső szabályaink és viselkedési kódexünk.
Ezek gyakran ellentétesek a Földön éppen uralkodóakkal. Úgy tűnik, más értékrenddel születünk, és más szabályokhoz,
törvényekhez tarjuk magunkat. Olyan dolgok, amelyek mindenki más számára tökéletesen elfogadhatóak, nekünk fájdalmasak, károsak,
míg mi olyasmit is képesek vagyunk megtenni,
ami az emberiség nagyobbik része szerint nem megengedett.
Ez nemcsak összezavart minket, hanem gyakran bajba is sodort- és ez a helyzet még ma is.
Néha megadatik az az öröm, hogy olyanokkal találkozunk, akik, úgy tűnik, megértenek,
- talán ők is hallják a szent dalt.
Micsoda adomány, ha megoszthatjuk érzéseinket valakivel, ha elmondhatjuk valakinek legféltettebb vágyainkat!
E rövid pillanatoknak köszönhetően egy időre nem éreztük olyan magányosnak és elveszettnek magunkat. Néha biztató pillantásokat kapunk idegenektől, amelyek fel vidítanak és reményt adnak, hogy valahol vannak olyanok, akik megértenek minket.
De többnyire fájdalmasan egyedül vagyunk, válaszok nélkül. De tovább keresünk.
Tovább kiáltunk a csillagokhoz,
hogy jöjjenek, vigyenek minket haza!
Még fizikailag is mások vagyunk.
Ha megbetegszünk, a testhőmérsékletünk általában csökken, ahelyett hogy felszökne:
alacsony a vérnyomásunk, és gyakran dugul el az orrunk. A gerincünk is különleges:
úgy tudjuk hajlítani ízületeinket, ahogy senki más.
De a látásunk a legkülönösebb.
Mi valóban láttunk. Vagyis többet észlelünk annál, mint amit fizikailag észlel az ember. Képesek vagyunk belelátni a másik lényegébe, olvasni a lelkében, gondolataiban és legbelsőbb érzéseiben.
Ettől az emberek kényelmetlenül érzik magukat a közelünkben, gyakran ellenszenvesek és kiközösítettek leszünk, mert látjuk a félelmeiket.
Nem mintha tudatosan kémkedni akarnánk: egyszerűen csak képesek vagyunk erre minden különösebb erőlködés nélkül. Ez egyszerűen része annak, hogy csillagszülöttek vagyunk.
Így éljük hát életünket- egyedül, kiközösítve, magányosan és meg nem értetten. Örökké sóvárgunk, hogy megértsük a másságunkat.
Állandóan a hazatérés módját keressük.
Ott találunk vigaszt, ahol csak lehet- egy fellángoló barátságban, a szerelem mulandó szenvedélyében vagy a természetben.
A természet szépsége gyengéden táplál minket, csillapítja nyugtalanságunkat, leköt bennünket szüntelen ismétlődő változásaival- születés, halál, és a megújulás körforgásával.
A természethez közel már majdnem otthon érezzük magunkat ezen a bolygón. Egyszerűsége úgy ölel a keblére, mint anya a gyermekét.
Táplál és véd minket mérhetetlen sebezhetőségünkben.
Egy pillanatra lazíthatunk, szabadon és mélyen lélegezhetünk, amíg erőt gyűjtünk a világba való visszatéréshez.
A világ kezdettől fogva ellenséges volt velünk, bármilyen korban vagy földrajzi helyen születtünk is újjá, bár némely kultúra felvilágosultabb, némely megtestesülés sorsa pedig egyszerűbb volt.
Sokféle páncéllal próbáljuk védeni magunkat,
hogy elfedjük az érzékenységünket.
Persze, ez sosem nyújtott igazi védelmet.
Végül a különböző páncélok súlya elviselhetetlen teherré válik. Már alig tudunk mozogni,
mégis túlságosan sebezhetőnek érezzük magunkat.
Az idők során szinte minden létezési formát kipróbáltunk. Megtapasztaltuk, milyen szegénynek és gazdagnak, bölcsnek és tudatlannak, hatalmasnak és leigázottnak lenni.
Végül az egész összemosódott.
Láttunk és átéltünk mindent.
Nincs több tennivaló.
Az összes Ősi nemzet és nép a rokonunk.
Úgy ismerjük a Föld minden zugát, mint a szülőföldünket. Sok nyelvet beszélünk,
a királytól a jobbágyig minden voltunk már, voltunk férfiak és nők, fiatalok és öregek,
újra és újra.
E hosszúra nyúló körforgásból végül határtalan fáradtság lett úrrá rajtunk. Egy újabb gyönyörű naplemente látványa vagy egy kakas új hajnalt jelző kukorékolása már csak a csöndes kimerültség könnyeit csalja elő. Hányszor ismétlődnek még e dolgok?
Átéltünk mindent, voltunk mindenki, túl sokszor is.
Az öröm és a szomorúság a végtelen ismétlődésben összemosódik.
Mégis van valami, amit még nem tapasztaltunk meg.
Ez az, amit mindig is kerestünk, ami után mindig is sóvárogtunk.
Ez az emlékezés, amelyről tudjuk, hogy feltétlenül szükséges ahhoz, hogy megtaláljuk a hazavezető utat.
Igen, ez az, a legdrágább kincsünk, amit minden földi kalandunk ellenére sem értünk el…
(SOLARA)
Szólj hozzá
Sail [ 2011-12-16 21:18 ]
Köszönöm, hogy erre az oldalra találtam.
Erőt, hitet és egészséget kívánok a folytatásához!
Péterbácsi [ 2010-01-01 06:02 ]
Örültem a látogatásodnak és én is beleolvasgattam a blogodba!
Őszinténszólva nagyon egyezik a gondolkodásunk és én is hasonlóan látom a világot mint Te!
Nagyon jók a válogatások és az idézetek.
Végül boldogabb újévet kívánok!
Alba-Hajnal [ 2009-06-26 12:13 ]
Drága Katika!
Köszönet ezért a versért! (Magyarok Nagyasszonya) Gyönyörű! És hát nagyon fontos a vége!!! Nagyon ránk fér már az áldás!!
Ölellek téged.
spartakusz [ 2009-06-15 09:08 ]
sziasztok!
Minden elismerésem a tiéd - sok-sok angyalka hordozzon a tenyerén...
szeretettel: spartakusz...
Szabó Hajnalka - Alba [ 2009-05-28 13:01 ]
Kedves Katika!
Szívből köszönöm neked, hogy ennyi kincset gyűjtöttél össze fáradságos munkával a magyarságról, az angyalokról, tündérekről, ami a MI nemzetünkkel mind szorosan összefügg.
Jó érzés a lelkemnek, hogy most itt, egy helyen van ennyi szépség!
Ölelés
Gyöngyi [ 2009-05-07 10:44 ]
Ezt az üzenetet olvasva, eszembe jutott egy kb 2 év történt eset.
Egy szívinfarktus után egy ismerősöm, üzletében /antikvárium/ kezembe nyomott
egy könyvet, az volt a címe" Betegség mint szimbólum". Kerestem az okokat...
Egyszer a lap alján azt láttam leirva "Búcsúzz el testvérem a földi javaktól, és készülj a hazatérésre!! Rettenetesen megijedtem, sírva fakadtam és ott hagytam a könyvet. Azóta is ha könyvesboltba jártam, gyakran kerestem ezt a mondatot abban a könyvben, de azt hiszem ezt csak ént láttam. Azóta már tudom a "hazatérés" nem azt jelentette amire én gondoltam!
„.. Az Úristen rendelte nekünk ezt a hazát!
Az Úristen népe és nemzete vagyunk!
Elhagyta-e az Úr valaha is azokat, akik őbenne bíztak, akik az ő törvényei szerint éltek, akik az ő parancsolatait követték?
Soha! Az Úr nem hagyta el az ő magyarjait!
A magyarok hagyták el az Urat!
Térjetek vissza hozzá, s Ő megvédelmez benneteket, magosra emel, de tudjátok is ezt, lássátok magatok előtt a boldogságos szép jövendőt, amit az Úr számotokra készített, lássátok, magyarok, mert ahol nincs látomás,
ott elpusztul a lélek s a lélekkel együtt pusztul a nép."
Wass Albert: Hagyaték (részlet)
"Tiszteld a te Uradat, Istenedet és rajta kívül más isteneid ne legyenek!
Minden bajodnak Ő az orvosa és minden harcodban az Ő pajzsa védelmez és az Ő ereje győzedelmeskedik benned!
Az Úr erejében, szeretetében és védelmében sohase kételkedj. Minden erőd Tőle való és minden cselekedeted Őt kell szolgálja.
Tiszteld Őseidet, mert rajtok keresztül nyertél életet és örököltél Istent és hazát.
Légy hűséges hazádhoz és nemzetedhez, mert csak a hűségeseket védelmezi az Úr.
Szeress minden magyart, akárcsak önmagadat, és légy jóindulattal másokkal szemben is.
Légy becsületes, tisztességes és igaz, mert csak így nyered el az Úr szeretetét.
Soha el ne feledd, egy pillanatra sem, hogy saját képére alkotott az Úr. Ameddig őt tükrözöd tettedben és gondolataidban, az Ő ereje lakozik benned. Ha elhagyod Őt, Ő is elhagy téged.
Ha nem csak hiszed, de tudod is az Istent, az Isten ereje benned van, és hegyeket tudsz mozgatni vele!”
Wass Albert: Hagyaték (részlet)
"Akik a jövendőt dolgozzák, azoknak nem ad pecsétes írást a világ. Megadja azt is az Úr, mihelyt eljutunk oda, hogy nem csak egy néhányan, de jó sokan, kik Magyarok vagyunk, kiérdemeljük azt, hogy ne csak múltunk, de jövendőnk is legyen.
Jövendőt pedig, azt meg kell szolgálni.
Nem terem magától, mint a mezőn a virág.
Először is tudni kell az igazat.
Aztán meg gyakorolni az igazat, mert az Úr csak azokon segít, aki az ő útját járja, aki az ő erejének irányába halad.
Az Úr törvénye kimondja:
Szeresd te Magyar testvéredet, mint önmagad, s fegyvert ellene ne emelj, rosszat ellene ne cselekedj, se tettben, se szóban.
Amikor visszatértek az ő törvényéhez s egymás szeretetében, egymás támogatásában nemzetté váltok újra.
Lélekben tiszta, jellemben erős, szeretetben háboríthatatlan, s az Úr törvényének tudásában bölcs és engedelmes nemzetté, kikben önmagára ismerhet újra a Teremtő Atya."
Wass Albert: Hagyaték (részlet)
Magyarok Istene, nézz reánk!
Mi tiszta szívvel lábad elé leborulunk.
Kérünk Téged, emelj fel minket!
S hoz Új Jövőt e Nemzedéknek!
Minden szívdobbanással Téged szolgálunk.
Érted zeng a szavunk,
Magyarok vagyunk.
Öreg Isten nézz le miránk!
Ne hagyd elveszni azt a sorsot,
Amit szabtál Te ránk.
Teljesedjen be a jövő.
Áldott legyen az Új, mely eljő.
Új Hazát, Új Sorsot írunk.
Ez viszi előre a magyart.
Áldott legyen kinek neve, MAGYAR!
Ámen.
Írta: Feketéné Lendvai Katalin
"Hogy akarsz mély spirituális életet élni, ha nem vagy hajlandó valamilyen erőfeszítésre annak érdekében, hogy tégy érte valamit?
Nem élhetsz más lelkek tapasztalataiból, dicsőségeiből, diadalaiból,
a Velem való egységükből.
Mindezt neked kell keresned, és megtalálnod a magad számára.
Kezdj el most mindjárt önállóan gondolkodni, és saját lábadra állni,
és ne támaszkodj többé senki másra.
Ha valaki már egy ideje mankóval jár, és nem hajlandó eldobni,
hogy megpróbáljon anélkül boldogulni, akkor úgy fogja leélni az életét, hogy mindig a mankótól függ a sorsa, és teljesen elfelejti a saját lábát használni.
Ezért olyan fontos, hogy szellemileg, spirituálisan a saját lábadon állj, és sugallatot belülről, ne pedig kívülről kapd.
Ezt mindenki más formában kapja.
Erre nincs egységes módszer.
Találd meg a saját módszered, és kezdj hozzá most mindjárt aszerint élni!"
(Eileen Caddy)
