Bejelentés



Csillagszülött

MENÜ










Fénynek lenni- történetek

Szívműtét
A szívsebész, azt mondta az operálandó kisfiúnak: - Holnap reggel - kezdte a sebész - ki fogom nyitni a szívedet. - Ott fogod találni Jézust - vágott közbe a fiú. A sebész bosszankodva felnézett. - Fel fogom vágni a szívedet - folytatta -, hogy lássam, mennyi károsodás történt. - De amikor felnyitod a szívemet, Jézust fogod ott találni - mondta a fiú. A sebész a szülőkre tekintett, akik csendben ültek. - Miután látom, hogy mennyi károsodás történt, vissza fogom varrni a szívedet és a mellkasodat, és eltervezem, mi a következő lépés. - De ott fogod találni Jézust a szívemben. A Biblia azt mondja, hogy Ő ott él. Minden zsoltár azt zengi, hogy Ő ott él. Ott fogod találni Őt az én szívemben. A sebésznek elege volt. - Ezután el fogom tervezni, hogy tudlak meggyógyítani. - Jézust is ott fogod találni, Ő ott él - mondta a fiú... A sebész műtét után leült az irodájában, és magnószalagra vette a műtéttel kapcsolatos megjegyzéseit, gondolatait: sérült főütőér, sérült tüdőbe vezető erek, elterjedt izomsorvadás. Nincs remény a szívátültetésre, nincs remény a gyógyításra, kezelésre. Terápia: fájdalomcsillapítók, és ágyban feküdni. Prognózis: - itt kis szünetet tartott - egy éven belül halál. Megállította a magnót, de még volt mit mondania. - Miért? - kérdezte hangosan. - Miért tetted ezt? Te juttattad őt ide! Te okoztad neki ezt a gyötrelmet, és Te kárhoztattad őt korai halálra! Miért? És akkor az Úr válaszolt neki: - A fiú az Én bárányom, nem terveztem, hogy sokáig a te nyájadhoz tartozzon, mert ő az én nyájamnak tagja, és az lesz örökké. Itt az én nyájamban nem lesz fájdalom, olyan jólétben lesz része, amit te el sem tudsz képzelni. Szülei egy napon találkozni fognak vele és ők is megismerik a békességet és az én Nyájam gyarapodni fog. A sebész forró könnyeket hullajtott, de ingerültsége meg ennél is hevesebb volt. - Te teremtetted ezt a fiút, Te teremtetted ezt a szívet! Meg fog halni hónapokon belül. Miért? Az Úr válaszolt: - A fiú az Én bárányom, vissza fog térni az én nyájamhoz, amint elvégezte küldetését. Én nem azért küldtem az én bárányomat a nyájadba, hogy elveszítsem, hanem azért, hogy egy másik elveszett bárányt megmentsen. A sebésznek potyogtak a könnyei. A sebész odaült a fiú ágya szélére. A szülők vele szemben ültek. A fiú felébredt és suttogva kérdezte: - Kinyitottad a szívemet??? - Igen - mondta a sebész. - Mit találtál? - kérdezte a fiú. - Megtaláltam Jézust - felelte az orvos."
Fénynek lenni- a lelkek különlegessége
Hoztam ma egy kedves történetet, ami ugyanúgy szól rólam, mint bármelyik olvasójáról, ugyanúgy szól nekem, mint Nektek kedves Titoktudók. Biztosan jól esik egy kis melegség és rezgésszint emelő léleksimogató ebben a szomorkás időben. Kívánom, hogy mindannyian ragyogjátok be fényetekkel a környező embereket és helyeket. Bennetek is ott a fény, csak ragyogjatok, szeressetek és éljetek! Egyszer volt hol nem volt, az időtlenségen túl, volt egy kicsi lélek, aki ezt mondta Istennek, - Tudom ám, hogy ki vagyok én! - - Ez csodálatos!" Ki vagy?" - kérdezte Isten - Én vagyok a Fény! - kiáltotta a Kicsi Lélek Isten szélesen mosolygott. - Nagyon helyes! - kiáltott fel. - Te vagy a Fény! A kicsi lélek nagyon boldog volt, hogy rájött arra, amit a Királyságban már az összes lélek tudott. -Pompás! - mondta - Ez igazán király! De hamarosan, ez már kevésnek bizonyult. A Kicsi Lélek izgatott lett, és most már az akart lenni, aki valójában volt. Így visszament Istenhez (ami nem rossz ötlet mindazoknak a lelkeknek, akik szükségét érzik, hogy valódi önmaguk legyenek) és azt mondta: - Szia, Isten! Most, hogy tudom, Ki Vagyok, vajon jó nekem, hogy az vagyok? - Arra gondolsz, hogy az akarsz lenni, Aki Valójában Vagy? - kérdezte Isten. - Igen, válaszolta a Kicsi Lélek, egy dolog tudni, hogy Ki Vagyok, és egy másik dolog teljes valójában az lenni. Szeretném érezni, milyen Fénynek lenni! - De te már Fény vagy - válaszolta mosolyogva Isten. - Igen, de meg akarom érteni milyen érzés! - kiáltotta a Kicsi Lélek. - Jó! Válaszolta kuncogva Isten. - feltételezem, tudnom kellett volna. Te mindig a kalandvágyók közül való voltál. Aztán Isten arckifejezése megváltozott: - Van itt egy dolog. - Mi? - kérdezte a Kicsi Lélek. - Igen, nincs itt semmi más csak Fény. Látod, én csak azt teremtettem, aki te vagy; és így nem könnyű feladat megtapasztalni, Ki Vagy Valójában, amíg nincs itt semmi más, ami nem te vagy. - Huh? - válaszolta a Kicsi Lélek, aki most egy kicsit összezavarodott. - Gondold csak el - mondta Isten. Olyan vagy, mint a Nap Sugara. Ó, ahol te vagy, ott minden rendben van. Mint milliónyi és milliárdnyi gyertyaláng együtt alkotjátok a Napot. Nélkületek, a Nap nem lehetne a Nap. Sőt, Napnak lenni a gyertyalángjai nélkül - ez egyáltalán nem az a Nap lenne; nem ragyogna olyan fényesen. Mégis, hogyan ismerd meg magad, mint Fény, mikor a Fény között vagy? Ez a kérdés. - Rendben, tért magához a Kicsi Lélek, - Te vagy Isten. Találj ki valamit! Megint elmosolyodott Isten. - Már megvan - mondta. Mivel nem tudod látni magad, mint Fény mikor a Fényben vagy, körülveszünk téged sötétséggel. - Mi az a sötétség? - kérdezte a Kicsi Lélek. - Ez az, ami nem te vagy! - válaszolta Isten. - Félni fogok a sötétségtől? - kiáltotta a Kicsi Lélek. - Csak ha azt választod. - válaszolta Isten. Nincs ott semmi, amitől igazán félni kellene, hacsak el nem határozod, hogy van. Látod, az egészet mi találjuk ki. Csak színlelünk. - Ó mondta a Kicsi Lélek, és már jobban érezte magát. Aztán Isten elmagyarázta, azért hogy valamit is meg tudjunk tapasztalni, pontosan az ellentéte fog elénk tárulni. Ez egy óriási ajándék - mondta Isten, mert e nélkül nem tudhatnád meg, milyen bármi más. Nem ismerheted a Meleget a Hideg nélkül, a Fentet a Lent nélkül, a Gyorsat a Lassú nélkül. Nem tudhatod mi az a Bal a Jobb nélkül, az Itt az Ott nélkül, a Most állapotát a Később nélkül. Így tehát, foglalta össze Isten, mikor körülvesz a sötétség, ne rázd az öklödet, ne emeld fel a hangodat, és ne átkozd a sötétséget. Inkább légy a Fény a sötétségben, és ne légy dühös érte. Aztán, tudni fogod Ki Vagy Valójában, és mások szintén tudni fogják. Engedd, hogy a Fényed ragyogjon, ebből mindenki tudni fogja, milyen különleges vagy! - Úgy érted, az rendben van, hogy a többiek láthatják, mennyire különleges vagyok? - Természetesen. - kuncogott Isten. Nagyon jól van! De emlékezz, a különleges nem azt jelenti, hogy "jobb". Mindenki különleges, mindenki a saját módján! Azért ezt sokan elfelejtették. Csak akkor fogják megérteni, hogy jó különlegesnek lenni, amikor látják, hogy neked, jó különlegesnek lenni. - Remek! - mondta a Kicsi Lélek, mókásan táncolt, szökdécselt, nevetett és ugrált. Olyan különleges lehetek, amilyen csak akarok! - Igen, és elkezdheted már most rögtön. - mondta Isten, aki táncolt, ugrált és együtt nevetett a Kicsi Lélekkel. - Miben akarsz különleges lenni? - Miben különleges? - ismételte a Kicsi Lélek. Nem értem. - Rendben. - kezdte el a magyarázatot Isten. - Fénynek és különlegesnek lenni sokféle részből áll. Különlegesen kedvesnek, gyengédnek lenni. Különleges alkotó képességgel rendelkezni. Vagy különlegesen türelmesnek lenni. El tudsz képzelni még bármilyen más módot is, hogy különleges légy? A Kicsi Lélek csendben leült egy pillanatra. El tudok képzelni sokféle módot, hogyan lehetek különleges! - kiáltott fel. Különleges dolog segítőkésznek vagy jószívűnek lenni. Különleges barátságosnak, és különleges előzékenynek lenni másokkal! - Igen! - értett egyet Isten, És bármelyik pillanatban, bármi vagy bármilyen különleges dolog a tiéd lehet, amit csak kívánsz. Ezt jelenti Fénynek lenni. - Tudom, mit szeretnék! Tudom, mit szeretnék! - jelentette be a Kicsi Lélek nagyon izgatottan. A különlegesnek az a része szeretnék lenni, amit megbocsátásnak hívnak. Ugye, különleges a megbocsátás? - Ó, igen. - biztosította őt Isten - Ez nagyon különleges. - Rendben, mondta a Kicsi Lélek. Ez az, amit óhajtok. Megbocsátó szeretnék lenni. Szeretném megtapasztalni. - Jó! - mondta Isten, de van még itt egy dolog, amit tudnod kell. A Kicsi Lélek egy kicsit türelmetlen lett. Úgy tűnt még mindig van némi komplikáció. - Mi az? - sóhajtotta. - Nincs senki, akinek megbocsájthatnál. - Senki? A Kicsi Lélek nehezen tudta elhinni, amit az imént hallott. - Senki! - válaszolta Isten. Minden, amit teremtettem, tökéletes. Nincs egyetlen lélek sem az egész teremtésben, aki kevésbé tökéletes, mint te. Nézz csak körül. A Kicsi Lélek csak most vette észre, hogy egy hatalmas tömeg csoportosult köré. Lelkek jöttek, az egész Királyság széltéből és hosszából, hogy hallják a Kicsi Lélek rendkívüli társalgását Istennel. Körülnézve a megszámlálhatatlanul sok összegyűlt lelken, a Kicsi Léleknek egyet kellett értenie. Senki nem tűnt kevésbé csodálatosnak, kevésbé pompásnak, vagy kevésbé tökéletesnek, mint a Kicsi Lélek, maga. Olyan csodálatos lelkek csoportosultak köré, és annyira csodálatosan testesítették meg a Fényt, hogy a Kicsi Lélek alig bírta nézni őket. - Tehát kinek akarsz megbocsátani? - kérdezte Isten. - Srácok, ez többé már nem vicces! - morgott a Kicsi Lélek. Meg szeretném tapasztalni, milyen Megbocsátónak lenni. Szeretném tudni, milyen különlegesnek lenni. És a Kicsi Lélek megtanulta, milyen az, amikor szomorúságot érez. De aztán egy Barátságos Lélek kilépett a tömegből. - Ne aggódj, Kicsi Lélek mondta - Én segítek neked. - Te fogsz segíteni? - ragyogott fel a Kicsi Lélek De mit tudsz tenni? - Adhatok valamit, amiért megbocsáthatsz! - Tudsz? - Természetesen! - csiripelte a Barátságos Lélek. Megjelenek a következő életedben, és teszek valamit, amiért megbocsáthatsz. - De miért? Miért tennéd ezt? kérdezte a Kicsi Lélek. Te, aki annyira abszolút tökéletes vagy! Te, aki oly gyors sebességgel vagy képes vibrálni, hogy létrehozod a Fényt, nehezen tudom ezt elképzelni rólad! Hogyan tudnád megtenni, hogy a vibrálás, amitől oly fényesen ragyogsz, lelassuljon annyira, hogy a Fényed átalakuljon sötétséggé és sűrűséggé? Hogyan lennél képes te, aki oly könnyed vagy, hogy a csillagok tetején táncolsz és a gondolat sebességével jutsz át a Királyság túloldalára, hogy bekerülj az életembe és megtegyed ezt a nagyon nehéz és rossz dolgot? - Egyszerű - válaszolta a Barátságos Lélek. Megtenném, mert Szeretlek. A Kicsi Lélek meglepettnek tűnt a válasz hallatán. - Ne légy meglepve mondta a Barátságos Lélek Megtetted már ugyanezt értem. Nem emlékszel? Ó, rengetegszer együtt táncoltunk, te és én. Ezer meg ezer éven keresztül, és eonokon át táncoltunk együtt. Sok helyen és sokszor játszottunk együtt. Csak te most nem emlékszel. Mindketten voltunk már Minden. Voltunk a Fent és Lent, a Bal és Jobb. Voltunk az Itt és Ott, a Most és az Aztán. Voltunk férfi és nő, jó és rossz mindketten voltunk áldozat és cselszövő is. Így jöttünk sok idővel ezelőtt együtt, te és én, mindegyikünk pontosan és tökéletesen hozta a Kifejezés Lehetőségét és a Megtapasztalást, hogy Kik Vagyunk Valójában. És így magyarázta tovább a Barátságos Lélek. Megjelenek a következő életedben, és most én leszek a "rossz". Valami nagyon szörnyűt fogok tenni, és akkor megtapasztalhatod a megbocsátást. - De mit fogsz tenni? - kérdezte a Kicsi Lélek egy kicsit idegesen. Nagyon szörnyű lesz? - Ó felelte a Barátságos Lélek kacsintva. Majd kitalálunk valamit. Aztán a Barátságos Lélek komollyá vált, és halkan azt mondta. De tudod, egy dolog felől biztosítanod kell. - Mi az? - akarta tudni a Kicsi Lélek. Le fogom lassítani a rezgésemet, hogy nagyon nehézzé váljak, és megtegyem ezt a nem túl szép dolgot. Valami nagyon eltérőt fogok mutatni, mint amilyen vagyok. És egy szívességet kérek tőled a visszatéréshez. - Ó, bármit, bármit! - kiáltotta a Kicsi Lélek, és elkezdett táncolni és énekelni. Megbocsátó leszek! Megbocsátó leszek! Aztán a Kicsi Lélek észrevette, hogy a Barátságos Lélek nagyon csöndben maradt. - Mi az? - kérdezte. Mit tehetek érted? Te egy igazi angyal vagy, hogy hajlandó vagy megtenni ezt értem! - Természetesen, a Barátságos Lélek egy angyal! - szólt közbe Isten. Mindenki az! - Mindig emlékezz: Soha nem küldtem mást, csak angyalokat! Így, a Kicsi Lélek még többet akart tudni, mint valaha, hogy eleget tegyen a Barátságos Lélek kérésének. - Mit tehetek érted? - kérdezte újra a Kicsi Lélek. - Egyszer bántani foglak és legyőzlek - válaszolta. Abban a pillanatban, amikor a legrosszabb dolgot teszem veled, amit talán el tudsz képzelni... - Igen? - szólt közbe a Kicsi Lélek - Igen? ....- Emlékezz, Ki Vagyok Valójában. - Ó, Emlékezni fogok! (kiáltotta a Kicsi Lélek) Megígérem! Mindig emlékezni fogok rád, mint ahogy itt és most vagy! - Jó. (válaszolta a Barátságos Lélek) mert látod, keménynek kell látszanom, és el fogom felejteni, ki vagyok. És ha te nem emlékszel rám, mint ahogy én magam sem, nagyon hosszú ideig nem leszek képes emlékezni. És ha én elfelejtem Ki Vagyok, te is elfelejtheted, Ki Vagy Te, így mindketten elveszettek leszünk. Aztán szükségünk lesz egy másik lélekre, aki eljön, és emlékeztet rá minket, Kik Vagyunk. - Nem, nem lesz szükségünk rá! (ígérte meg újra a Kicsi Lélek) Én, emlékezni fogok rád! És megköszönöm, amiért elhozod ezt az ajándékot, és a lehetőséget melyben, megtapasztalhatom, Ki Vagyok Én. Így, létrejött a megállapodás. A Kicsi Lélek, elindult az új életbe, izgatottan, amiért egy különleges dolog részese lesz, amit Megbocsátásnak hívnak. És a Kicsi Lélek nyugtalanul várakozott, hogy meg tudja tapasztalni a Megbocsátást, és megköszönje akármelyik lélek tette is azt lehetővé. Új életének minden pillanatában, valahányszor csak egy új lélek bukkant fel a színen, és az új lélek örömet vagy szomorúságot hozott (és főleg ha szomorúságot hozott) a Kicsi Lélek visszaemlékezett arra, amit Isten mondott: - Mindig emlékezz (mosolygott Isten) Soha nem küldtem mást, csak angyalokat. Nyitott kézzel szeretni Ahogy én látom... „Egy gondoskodó személy, látva a pillangó küzdelmét, ahogy a bábból próbált kitörni, segíteni akarásból, gyengéd kézzel meglazította a szálacskákat, hogy azok egy nyílást formáljanak. A pillangó könnyen kiszabadult, s a báb körül verdesett, de nem tudott elrepülni. Amit az együtt érző személy nem tudott, hogy csak a születés küzdelmeiben tudnak a szárnyak annyira megerősödni, hogy alkalmasak legyenek a repülésre. Így hát a pillangó a földön töltötte rövidke életét, és soha nem ismerte meg a szabadságot.” Úgy érzem, meg kell tudnunk, tanulni nyitott kézzel szeretni. Ez egy olyan tanulás, amely lassan érlelődött bennem: a fájdalom tüzein, a türelem vizein érkezett el hozzám. És még mindig tanulom, hogy akit szeretek, azt fel kell szabadítanom, ha csüngök rajta, és ellenőrzöm, elveszítem azt, amit megtartani szeretnék. Ha valakit, akit szeretek, meg akarok változtatni, mert úgy érzem, hogy én tudom, milyennek kellene lennie, akkor megfosztom őt a legértékesebb jogától: a jogtól, hogy felelősséget vállaljon a saját életéért, a létezés módjáért. Valahányszor ráerőszakolom a kívánságomat, vagy akaratomat, és megkísérlem az uralkodást egy másik ember felett, elveszem tőle a növekedés, az érés önállóságát és megrövidítem és korlátozom ezzel a birtoklási vággyal, függetlenül hogy mennyire szívből jövők is voltak szándékaim. Sérthetek, és rabbá is tehetek valakit a védelem legszívélyesebb aktusaival. Az óvás és az aggodalom minden szónál ékesebben tudja mondani a másiknak: „Te képtelen vagy rá, hogy magadra gondot viselj, s ezért nekem kell veled törődnöm, mert rám vagy bízva, én vagyok érted a felelős.” Amint tanulom, és egyre többet gyakorlom, már tudom mondani annak, akit szeretek: Szeretlek, értékellek, tisztellek, és bízom benned, hogy kifejlődik az az erő személyiségedben, ami szükséges ahhoz, hogy azzá válj, amivé lehetőséged szerint válhatsz, - ha én nem állok az utadba. Annyira szeretlek, hogy szabaddá tudlak tenni. Jöjj mellettem örömben és szomorúságban! Meg fogom osztani veled a könnyeidet, de nem foglak arra kérni, hogy ne sírj. Ott leszek, amikor szükséged lesz rám, törődni fogok veled, és megvigasztallak, de nem foglak visszafogni, amikor már egyedül is tudsz járni. Készen leszek rá, hogy veled legyek magányodban, és gyászodban, de nem fogom azt elvenni tőled. Igyekezni fogok, hogy éppúgy figyeljek arra, amit mondani szándékozol, mint a szavaidra, de nem biztos, hogy mindig egyetértek majd veled. Néha dühös leszek majd, és akkor olyan nyitottan fogom megpróbálni elmondani neked, hogy mi bánt, de ne érezd azt, hogy bánom a különbségeinket, vagy hogy elidegenedtem volna tőled. Nem lehetek mindig veled, nem hallhatom mindig, amit mondasz, mert vannak olyan idők, amikor magammal kell törődnöm, és mikor ez megtörténik, olyan tisztességes leszek majd veled, amilyen egyáltalán lenni tudok. Még mindig tanulom elmondani ezt - kelljen bár szavakkal vagy cselekedetekkel - azoknak, akit szeretek, akikkel törődöm. Én ezt hívom nyitott kézzel szeretésnek. És még ma sem tudom mindig távol tartani a kezemet a bábtól, de már sokkal ügyesebb vagyok, mint régen. (Ruth Sanford) Álmomba látogatóban jártam… Bekopogtam, hogy beszélni szeretnék Vele, ha van rám ideje. Az Úr elmosolyodott, és így válaszolt: - Az Én időm végtelen, mindenre jut belőle. Mire vagy kíváncsi? Az érdekelne, mit tartasz a legfurcsábbnak az emberekben? - Azt, hogy nem szeretnek gyerekek lenni, siettetik a felnőtté válást, majd visszavágyódnak a gyermekkorba. Azt, hogy akár az egészségüket is feláldozzák, hogy sok pénzük legyen, majd rengeteg pénzt költenek rá, visszanyerjék az egészségüket. Azt, hogy izgatottan lesik a jövőt, de a jelent sem élik meg. Azt, hogy úgy élnek, mintha sose halnának meg, és úgy halnak meg, mintha sose éltek volna. Atyaként mit szeretnél, hogy gyermekeid mely tanulságokat jegyeznék meg? - Tanuljátok meg, hogy senkitől nem lehet erővel kicsikarni a szeretetet! Hagyni kell, hogy szerethessenek. Nem az a legértékesebb, hogy mit szeretnénk az életben, hanem az, hogy kik állnak mellettünk. Tanulják meg, hogy nem célszerű másokhoz mérni magukat, saját magunkhoz képest legyünk elbírálhatóak. Fogadják el, hogy nem az a gazdag, akinek a legtöbbje van, hanem az, akinek a legkevesebbre van szüksége. Tanuljátok meg, hogy csak néhány másodperc kell ahhoz, hogy mély sebeket ejtsünk azokon, akiket szeretünk, ám sok - sok év kell ahhoz, hogy ezek begyógyuljanak. A megbocsátást, a megbocsátás gyakorlásának útján kell megtanulni. El kell fogadni, hogy vannak olyanok, akik mélyen éreznek, de nem tanulták meg kimutatni érzelmeiket. Meg kell tanulni, hogy az az igazi barát, aki mindent tud rólunk, és mégis szeret. Nem mindig elég, ha mások megbocsátanak, meg kell bocsátanunk magunknak is. Búcsúzásnál megköszöntem szavait, Ő pedig így válaszolt: - Az emberek elfelejtik, mit mondtál, mit csináltál, de arra mindig emlékezni fognak, hogy milyen érzéseket ébresztettél bennük! „Pontokba szedve”- csakhogy tudjuk mi is, hogy MI-re kell jobban odafigyelnünk… „Kiszivárgott hírek”: „A Sátán találkozót tartott. Összehívta a démonokat a világ minden tájáról. A megnyitó beszédében ezt mondta: "Nem tarthatjuk vissza a keresztényeket attól, hogy eljárjanak Istentiszteletre. Nem tarthatjuk vissza őket attól, hogy olvassák a Bibliájukat, és hogy tudják az igazságot. Még csak attól sem tarthatjuk vissza őket, hogy egy bensőséges kapcsolatot alakítsanak ki a Megváltójukkal. Ha egyszer megszerezték ezt a kapcsolatot Jézussal, megtört a hatalmunk felettük. Úgyhogy engedjétek, hogy elmenjenek Istentiszteleteikre, engedjétek, hogy magukhoz vegyék az Úrvacsorát, de lopjátok el az idejüket annyira, hogy ne legyen idejük arra, hogy igazi kapcsolatot ápoljanak Jézus Krisztussal." "Ezt akarom tenni", mondta a Sátán. "Eltéríteni őket attól, hogy megragadják a kapcsolatot Megváltójukkal, és fenntartsák ezt az éltető kapcsolatot egész napon át!" "Hogyan tegyük ezt?" kiabálták a démonjai. Kössétek le őket az élet mellékes dolgaival és találjatok ki számtalan cselt, amikkel lefoglalhatjátok a gondolkodásukat", válaszolta ő: 1) Kísértsétek őket arra, hogy költsenek, költsenek, költsenek és kérjenek kölcsön, kérjenek kölcsön, kérjenek kölcsön. 2) Győzzétek meg a feleségeket, hogy dolgozzanak hosszú órákat és a férjeket, hogy dolgozzanak 6-7 napot egy héten, 10-12 órát egy nap, így megengedhetik maguknak az üres életformát. 3) Tartsátok vissza őket attól, hogy időt töltsenek a gyerekeikkel. Ahogy a családok darabokra hullnak, hamarosan, az otthonaik többé nem lesznek biztonságos menedékek a munka nyomása alól! 4) Stimuláljátok túl az agyukat, hogy ne legyen képesek meghallani azt a `halk, szelíd hangot. 5) Csábítsátok őket arra, hogy kapcsolják be a rádiót vagy a magnót, amikor vezetnek... hogy hagyják bekapcsolva a tévét, videót, cd-lejátszót és a számítógépet az otthonaikban folyamatosan és gondoskodjatok arról, hogy minden üzletben és étteremben a világon nem biblikus zenét játsszanak folyamatosan. Ez majd bezsúfolódik az agyukba és megtöri a kapcsolatot Krisztussal. 6) Töltsétek fel a dohányzóasztalokat magazinokkal és újságokkal. Nyomjátok bele az agyukba a híreket 24 órán keresztül. Törjetek be a vezetés perceibe hirdetőtáblákkal. Árasszátok el az e-mail postafiókjaikat szeméttel, katalógusokkal, amikből online vásárolhatnak, sorsolásos játékokkal és mindenféle hírlevéllel és promóciós ingyenes ajánlatokkal, szolgáltatásokkal és hiú reménnyel. 7) Tetessetek gyönyörű modelleket a magazinokba és a tévébe, hogy a férjek azt higgyék, hogy a külső szépség a fontos és aztán elégedetlenekké váljanak a feleségükkel. 8) Tartsátok fáradtan a feleségeket olyannyira, hogy ne tudják szeretni a férjüket. Adjatok nekik fejfájást is! Ha nem adják meg a férjüknek azt a szeretetet, amire szükségük van, hamarosan máshol fogják azt keresni. Ez jó hamar szétszakítja a családokat! 9) Adj nekik télapót, hogy eltérítsd őket attól, nehogy megtanítsák a gyerekeiknek a karácsony igazi jelentését. 10) Adj neki húsvéti nyuszit, így nem fognak beszélni Krisztus feltámadásról és a bűn és a halál feletti hatalmáról. 11) Még ha el is utaznak pihenni, tegyetek arról, hogy hajszolják ott is túl magukat ... hogy kimerülten térjenek vissza. Tartsátok őket túl elfoglaltan ahhoz, hogy kimenjenek a természetbe és Isten teremtményeit csodálják. Küldjétek el őket inkább vidámparkokba, sporteseményekre, színdarabokra, koncertekre és moziba. 12) Tartsátok őket elfoglaltan, elfoglaltan, és elfoglaltan! És amikor lelki találkozóra mennek, nyugtalan lelkiismerettel fognak távozni. 13) Zsúfoljátok tele az életüket sok jó kifogással, hogy ne legyen idejük keresni Jézus hatalmát. Így egy idő után a saját erejükből fognak dolgozni, fel fogják áldozni az egészségüket és a családjukat egy elég jó cél érdekében. `Működni fog! Működni fog!` Micsoda jó terv ez! A démonok buzgón indultak teljesíteni a megbízatásukat, hogy a keresztények minél kevesebb időt hagyjanak Istenre és a családjaikra szerte a világon, és hogy minél kevesebb idejük maradjon arra, hogy meséljenek másoknak arról, hogy Jézus hatalma hogyan változtatta meg az életüket.” Azt hiszem, a kérdés az, hogy sikeres volt-e ez a terv? Döntsd el te magad! Az "elfoglalt" [angolul: busy] azt jelenti: S-átán R-abigája A-latt L-enni? [B-eing U-nder S-atan`s Y-oke] Küldd ezt tovább, ha nem vagy túl elfoglalt! (Köszönöm Uram, hogy nem voltam túl elfoglalt ahhoz, hogy továbbküldjem.) És ha az Igaz világodat akarod élni, akkor már tudod, hogy „hol” és „milyen tettekkel” kell kezdened…










Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!